Vajda János: Életbölcselem

Akármit mondotok, beszéltek,

Tudom én jól, amit tudok.

Halhatatlanság, örök élet,

Megengedem, mind szép dolog.

De mindamellett én azt látom,

Hogy végre is csak az a jó,

Csak az a drága e világon,

Mi itt örökre elmuló.

Odadnék én jó szivvel mindent,

Mi maradandót nyerhetek,

Szép Éva! csak e földi édent

Veszithetném itt el veled...

Az üdv az örök fényességben

Kivánatos, de angyalom!

Ha elkárhoznám szűz öledben,

Jobb lenne, én azt gondolom...

Fukar királynál, ki csak gyüjtött

Országokat, kincset, babért:

Egy paradicsomból kiűzött

Mezitlen Ádám többet élt...

(1883)