Walther von der Vogelweide: A hársfaágak csendes árnyán...

A hársfaágak

csendes árnyán,

ahol kettőnknek ágya volt,

ott láthatjátok a gyeppárnán,

hogy fű és virág meghajolt.

Fölöttünk az ág bogán

ejhajahujj!

dalolt ám a csalogány!

Vígan futottam

ki a rétre,

és kedvesem már várt reám.

Oly izgatottan

jött elémbe!

Mily boldogság volt, Máriám!

Hogy megcsókolt-e?

Meg biz ám!

Ejhajahujj!

Most is pirúl belé a szám.

S tréfás-kacagva

hamar ágyat

vetett szép pázsitos helyen.

Nevethet rajta

s titkon vágyat

érezhet aki arra jön,

mert jól láthatja a nyomot,

ejhajahujj!

amit a fejem nyomott.

Ha tudná más azt,

hogy mi jártunk

ott! ó hogy szégyellném magam!

Nem sejti más azt,

mit csináltunk,

csak ő maga, meg én magam,

meg egy kis madár a fán,

ejhajahujj!

az nem árul el talán.

( Babits Mihály fordítása)