A minap a barátnőmnél vendégeskedtem, s pár pohár "dumapartis" pezsgő után mosdóba kellett mennem. A szokásos wc-papír, szappan, illatosító, sehova máshova el nem dugható apróságok mellett megakadt a szemem egy igazi kuriózumon: gyermekkorom legendás, mi több, hírhedt női dezodorján. Impulse Incognito. Megvan? Ugye megvan?

Annyira „diszkrét” volt, hogy viselői még fel sem tűntek a kanyarban, már tudtuk, hogy egy újabb példány közeledik. Illata semmihez sem fogható: egyszerre volt fanyar és édes, de mindenekelőtt roppantul és lemoshatatlanul, az agyból pedig kitörölhetetlenül erős. Természetesen már a 90-es években is voltak egyenlányok egyenszerkóban, akik egyenillatfelhőben – naná, hogy Incognito – buliztak a discoban. Nekem soha eszembe sem jutott magamra fújni, de el kell ismernem, volt, akihez illett, hozzánőtt, s már el sem tudtam képzelni nélküle. Ilyen volt a felettünk lakó néni is, akit mindig ez az illat burkolt be. Otthonos volt a lépcsőház kelkáposztafőzelék-szaga mellett. Ahogy 20 év után most újra megszimatoltam Eszti barátnőm mosdójában, élmények, színek, ízek garmadája rohant meg. Hogyan is lehet egy ilyen emlékőrt egy wc-be száműzni???!!! ;)     

(Az írás 2015. augusztus 10-én jelent meg.)