A tánctanfolyamokon, táncos alkalmakon különböző személyiségű és felkészültségű partnerekkel kerülhetünk össze. Most a nő szemszögéből gyűjtöm össze az ezzel kapcsolatos jelenségeket, tapasztalatokat.

Amikor ilyen szoros fizikai közelségbe kerülünk embertársainkkal, kell egy nagy adag könnyedség, elfogadás, emberszeretet és empátia. Sokat tanulhatunk önmagunkról ilyen helyzetekben. Mint minden interakcióban, egyébként. Az adott ember, szituáció, mit vált ki belőlünk, s miért pont azt. Hogyan reagálunk új és váratlan helyzetekre. Kérdésekre. Érzésekre.

Nos, a táncpartnerekről… Mindegyik más. Kezdjük azzal, amikor a partnerek…

Nők, lányok

Tánctanfolyamokon a párcsere során azonos neművel is összekerülhet az ember lánya. Ilyenkor általában a tapasztaltabb fél táncolja a fiú lépéseit, tart és vezet fiúként. Hasonló szinten lévővel gyakran felnevetünk, összekeverjük a kezeket és a lépéseket. Előfordul, hogy a lány táncpartner jól és határozottan vezet fiúként. Ez furcsa érzés. Egyrészről már-már ugyanannyira nőnek érzi magát az ember egy ilyen relációban, mint a jól vezető férfi partnerrel, de mégsem ugyanaz, mert a partner most törékeny és puha. A lépése is.

Sokáig azt gondoltam, én képtelen vagyok másképpen fogni és lépni, mint lány. Egészen addig tartotta magát ez a feltevésem, amíg össze nem kerültem rövid gyakorlás erejéig egy teljesen kezdő lánnyal, aki aznap járt életében először tánctanfolyamon, azaz nálam is tapasztalatlanabb volt. Abban a pillanatban felülkerekedett az ősi segítő ösztön, és minden tudásomat összeszedve „terelgettem” őt, hogy a lánylépésekre minél előbb ráérezzen.

Táncot tanuló férfiak

Kezdők és kevésbé kezdők. Koncentrálnak. A sikerélmény – ha kijön a lépés, s megy a tánc – kiül az arcukra. Zavarba jönnek, amikor elrontják. Pedig semmi okuk erre, hiszen nincs könnyű dolguk.

Egy nő, ha jól vezeti a partnere, nem nagyon tud másképp lépni, mint ahogyan kell. Így hamar tapasztal sikerélményt a táncban. Azonban a férfiaknál más a helyzet. Nekik gyakorlatot, rutint kell szerezniük ahhoz, hogy jól vezessenek, legyen elképzelésük arról, mit és hogyan szeretnének táncolni, s ezt meg is tudják valósítani.

Van közülük, aki hamar ráérez. Más bájosan esetlen. Nagy magasságkülönbséggel – bármilyen irányú is – általában nem tudnak mit kezdeni. Mindenki küzd. Önmagával. A zavarával. A ritmussal. A meleggel. Egyesek több inget, pólót váltanak egy este. Mások a több rétegű öltözetet részesítik előnyben.

A tanuló férfiak általában több tánctanfolyamra is járnak a hét különböző napjain. Nagyon becsülöm őket a szorgalmukért, kitartásukért.

Gyakorlott táncosok és profik

Ezt a két kategóriát nyugodtan össze lehet vonni. Általánosságban elmondható róluk, hogy jól vezetnek, szeretnek táncolni, könnyedek.

Nagy a szórás életkorban, fellépésben, s abban, hogy mennyire tudnak ráhangolódni a partnereikre.

Mivel rutinosak: alapvetően könnyű velük táncolni, tánctudást fejleszteni mellettük.

Fontos tapasztalat, hogy nem minden esetben azzal a fiúval legkellemesebb táncolni, akinek tánca külső szemlélőként a leglátványosabb. Akad ugyanis, aki leginkább önmagát táncoltatja egy nő oldalán, s a nő csak dísz, aki a férfi nagyszerűségét hivatott kiemelni. Előfordul tehát, hogy a partnerünk nagyon jól táncol, mégsincs valódi kapcsolódás, hanem hideg és élettelen vele a tánc.

S van, aki minden rezdülését érzi a partnernőjének, még azt a pillanatot is, amikor egyszer csak kioldódik belőle a napi feszültség. Akivel a tánc egyszerre harmónia, biztonság és vibráló távolságtartás.

A legtöbb gyakorlott és profi táncos szívesen segít, magyaráz, megmutat, türelmes, és igazodik ahhoz, amit a lány elbír.

A tánc kiapadhatatlan tárháza az önismeretnek, az önreflexióra és fejlődésre ösztönző helyzeteknek, hatásoknak, élményeknek. Csak ajánlani tudom mindenkinek.