Hiába igyekszem mindennek és mindenkinek megfelelni, valahogy annak a típusú némbernek születtem, akit Murphy nagyon kedvel, akinek sokszor meg kell küzdenie apró-cseprő dolgokkal is az életben akár önhibáján kívül, akár a figyelmetlensége miatt, és akinek sokszor szégyenkeznie kell mások vagy az élet által generált élethelyzetek miatt. Szinte minden héten belekeveredek kínos vagy bosszantó szituációkba. Ezekből hoztam nektek párat, szerintem ti is magatokra ismertek.   tovább

"Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? (...)" tovább

A tudatalattinkban raktározódik az összes negatív és pozitív élményünk, hasonló helyzetekben pedig a korábban adott érzelmi reakciók jönnek elő. Az az elképzelés, amely áthat és ural bennünket, bebocsátást nyer mélytudatunkba. Minden elképzelés, minden gondolat, ami betölt minket, meg fog valósulni, amennyiben ennek az elképzelésnek, ennek a gondolatnak a megvalósulása emberileg lehetséges. tovább

Ugyan a finomított só valóban káros az egészségre, a finomítatlanra számos okból szükségünk van. tovább

Sajnos nem tudom azt mondani, hogy kiváló háziasszony vagyok, nem főzök minden nap, nem patyolattiszta a lakásom állandóan. Ez komoly problémát jelentett idáig, hisz szeretem a rendet és a tisztaságot, azonban sajnos a munkám és az egyéb elfoglaltságaim miatt előfordult, hogy úszott az életterem, nem tudtam minden nap elmosogatni, nem tudtam a száradás után elpakolni a ruháimat, néha a porszívózás is késett, ne is beszéljünk az ablakpucolásról vagy a felmosásról. tovább

"(...) Mindig volt egy titkos vitorlám, s ha pozdorjává tört is minden árboc, egy titkos vitorlám minden hajótörésben a Ház felé röpített. (...)" tovább

Ami mégis megfogott, az az utolsó monológ, melynek lényege, hogy minden pillanattal haladunk a halál felé, ezért ki kell használni a másodperceket, perceket és élni kell. Ha belegondolok, néha nemhogy órákat, de napokat is elpazarlok azzal, hogy hagyom a félelmemtől, szorongástól lebénítani magam és nem veszem észre a jó dolgokat, nem örülök, nem vagyok felszabadult, nem azt teszem, amit szeretnék, csak ülök és nézek ki a fejemből. tovább

"(...) Mi jön? Mi megy? Mi hull le még? Nem volt a csillaghullásból elég? (...)" tovább

Mikor néztünk tükörbe utoljára? Nem a napi sminkelés idejére gondolok, vagy amikor egy kirakatüvegben futólag ellenőrizzük, tart-e még a frizura vagy nem MÁKOS-E a fogunk. Mert olyankor csak egy szemet látunk, amit ki kell húzni, egy ajkat, melyet meg kell festeni, egy MOSOLYT, melyet üzemképesre kell igazítani.  De mikor néztünk tükörbe utoljára úgy igazán? Amikor önmagunkat kerestük, ott, az ellenkező oldalon. Amikor egészben láttuk mindazt, aki vagyunk: nem a kifestendő szemet, nem a piros... tovább

"(...) adj, Istenem, emberi sorsot a szegénynek! Nézd, gyönyörű volna az élet, van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap (...)" tovább