"Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. (...)" tovább

Itt az érettségi időszaka, betöltve a tizennyolcat és kilépve az iskola kapuin, sokszor azt gondoljuk, miénk a világ, felnőttünk, bármit megtehetünk. De biztosan érettek vagyunk attól, hogy elérünk egy bizonyos életkort, megszerzünk bizonyos papírokat, összeházasodunk a párunkkal és gyereket szülünk? Sok évi önismereti munka után biztosan állíthatom, ez még egyáltalán nem garancia arra, hogy felnőttünk. Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy valahol a csecsemőkorom környékén megrekedtem... tovább

Néhány nap után elfogyott minden élelmük, dönteniük kellett. Annak ellenére, hogy sokan közülük komolyan vallásosak voltak, úgy határoztak, hogy az életben maradásuk érdekében elkezdenek enni a halott társaik testéből. Az egyik túlélő mondta, hogy mindenük tiltakozott ez ellen, de tudták, nincs más választásuk, ha ezt nem teszik meg, akkor mindannyian odavesznek. Később maga a pápa mentette fel őket a kannibalizmus bűne alól. Ugyanis megmenekültek. tovább

"(...) Egy mondandón, mit nem papírlapokra bízott, ki észbe fogta és létre hozta, egy derék eszmén járok át naponta. (...)" tovább

Ma már sokan tudják és tapasztalják, hogy a jóga rendkívül jól hat a szervezetükre, a sejtektől a bőrünkig és még azon is túl. Hatással van az elménkre és nem utolsósorban az érzelemvilágunkra is. Ez szépen hangzik, de hogyan tudjuk mindezt jól használni a hétköznapi életünkben? Képesek vagyunk-e továbbvinni azt az energiát, amit egy jógaórán megszereztünk? A válaszom az, hogy igen! tovább

"(...) Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze. (...)" tovább

Napok óta nem alszom. Ez rányomja a bélyegét a nappalomra, a diétámra, a kapcsolataimra, a munkámra, az edzésem intenzitására, a létezésemre. Kelni reggel, de hogy?! Edzeni este, de hogy?! Élni napközben, nem vegetálni, de hogy?! Aludd ki magad! Ez mindennek az alapja, pihenjen az agyad, a tested, az elméd és a lelked. Meggyőződésem, hogy a gyógyszerek nem nyújtanak hosszútávú megoldást a depresszióra, a nyugtalanságra, a stresszre és az ingerlékenységre, sem a kialvatlanságra. tovább

Hajlamos vagyok picit „túltolni” a biciklit és túl sokat vállalni magamra. Két munkahely, írás, tanulás, tanfolyamok, család, barátok, szórakozás... Mindenre kell idő és arra is ügyelni kell, hogy ne menjen az alvás rovására mindez. Rájöttem, hogy nem tudok egy kétliteres kancsóba négy liter vizet tölteni. Mert nem megy. De ugyanakkor azt is éreztem, hogy nem vagyok hajlandó olyan dolgokról lemondani, amik számomra fontosak, csak azért, mert nem jut rá idő. Inkább igyekszem úgy rendezni a dol... tovább

"(...)túl kötelességen s reményen egészen jól érzem magam: holnapig már nincs mit csinálni, örülök annak, ami van. (...)" tovább

"(...) Tornác fölött szédülve és legyet riasztva fúl a cseléd, liheg a gazda; álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég... Óh gyönyörűség! (...)" tovább