Keresztury Dezső: Esti imádság

 Ó, milyen vak homályba futnak

 kik nélküled indulnak útnak.

 A kezemet nézem: leszárad;

 szívem sívó homokkal árad.

 Valamikor kézen vezettél;

 szökni akartam, nem engedtél,

 csend volt szívemben és a csendben

 szavad szólt csak, mindennél szebben.

 Én Istenem, hívj vissza engem!

 Magam maradtam, eltévedtem.

 Légy bátorságom, bizodalmam;

ó, légy úrrá megint Te rajtam!